top of page

Akasztják a hóhért

Reggel a Polyklinkán kezdünk mindannyian, PCR tetszet csináltatunk, ez szükséges a hazaúthoz. Bár biztosak vagyunk abban, hogy semmi bajunk, azért egy kis izgalom van bennünk, mert elgondolni sem akarjuk, hogy mi lenne, ha pozitív tesztet produkálnánk. Aki már volt ilyen teszten tudja, hogy nem igazán egy kellemes élmény, főleg, ha mint itt, orrból veszik a mintát...



Már 2 napja írom a listát arról, hogy mi az ami az elmúlt 2 hét során elmaradt, mi az amit ma mindenképpen be kell pótolnunk, meg kell csinálnunk, mielőtt hazamegyünk. 2 A4-es oldalt írtam jó sűrűn tele, és ahogy beérünk az iskolába Habibával el is kezdünk végigmenni a dolgokon: aláírásokat, fotókat pótlunk, elmaradt 1000-2000 CFA-kat adunk át (még a program elején, amikor nem tudtunk váltani, akkor maradtunk "adósok"), egyéni támogatói igényeket teljesítünk (pl. csoportkép a támogatott gyerekekről).



A Bátai Sándor támogatónk által adományozott dekorációs anyagot is ma tesszük fel a falra: hosszas lamentálás után a számítógép terembe kerülnek az afrikai állatokat ábrázoló nagyon szép fotók és az állatok leírásai. Ezt a gyűjteményt minden évben tovább gyarapítjuk majd újabb fotókkal és leírásokkal, hiszem tavaly azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek a fényképek alapján nem ismerik fel az afrikai állatok nagy részét és még csak nem is hallottak róluk (mint például a zebráról vagy a struccról). Az iskola gondnoka Sadibou úr már hozza is a 100-as szöget és az ismerős rozsdás csákányfejet a szereléshez, így elérkezik az szerszámkészlet és szögek átadásának ideje. A hozott kis képszögek gyengének bizonyulnak, így elmegy, majd visszatér 16 darab 10-es szöggel, melyeket nem egyszerű módon ver be a falba. Miután a képek felét felszegeli, akkor tűnik fel neki, hogy kígyóvonalban haladt, így aztán leszedetem vele, és immáron együtt kezdjük előröl, megcélozva a viszonylat egyforma magasságot és képtávolságot - több kevesebb sikerrel ez meg is valósul.



Ugyancsak átadom az elsősegély csomagot is, amely akár több évre is elegendő lehet,olyan mennyiséget kaptunk adományba. Elmagyarázom mi mire jó, mit hogyan kell használni. Nagyon nagy az öröm, hiszen a gyerekekkel gyakran történik baleset az iskolában, és már minden elfogyott, amit 2 évvel ezelőtt hoztunk.

Mme Sissokóva leülünk és az illusztrációs anyag alapján elmagyarázom, hogyan tudnak kézzel egészségügyi betéteket varrni, mert erre nem maradt időnk a feszített program során. A Mosható betét varrás Facebook csoport nagylelkű tagjainak köszönhetőn bőven van nálunk alapanyag, cérna, tű, olló, kréta, és sablonjaink, így gyorstalpalót tartok betétkészítésből. Mme Sissoko fogadkozik, hogy majd ő tart ilyen szakkört a lányoknak az iskolában és megtanulják, hogyan kell lekészíteni.

Végül elmegyünk az egyik gimnazista lányunkhoz, aki 2 hete szült, egészséges kisfia született. Tavaly szeptemberben adták férjhez, utolsó percig járt iskolába és jövő héten folytatja a tanulást. Mme Sissoko nagyon el van keseredve, mert egy okos, szépreményű kislány, akit egy "Biztonsági őrhöz adtak hozzá, micsoda pazarlás!" mondja olyan hangsúllyal, amely alapján egyértelmű a véleménye a frigyről.

Az iskolába visszaérve Ildikó megtartja az utolsó számítástechnika órát a tanároknak, majd a vizsgára kerül sor: eleinte nehézséget okoz megérteni hogy választani kell, sőt, lehet, hogy több válasz is jó az A,B, C, D válaszokból, de végül mindenkinek sikerül a vizsga és étadásra kerülnek az oklevelek. A tanárok innen kezdve szabadon használhatják majd a számítógép termet.



Haidara úrral a programról beszélgetünk - legnagyobb meglepetésemre, tudok én franciául, ha akarok és nincs senki a közelemben, hogy kisegítsen. Összességében mindketten nagyon elégedettek vagyunk a programmal. Elnézést kér, hogy nem engedte, hogy az 5-6. osztályos lányok is részt vegyenek a felvilágosító oktatásban, de véleménye szerint ez túl korai még. Tudván azt, amit az elmúlt 2 hét során megtudtunk, elismerem, hogy igaza volt, és köszönjük a lehetőséget. Jelzem neki program továbbfejlesztésére vonatkozó terveinket, mire kijelenti, hogy a következő alkalommal elmegyünk a minisztériumba és ott fogjuk ismertetni. Úgy tűnik, nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, és nem léptük át a meghúzott határokat. Sőt mi több, kéri, hogy jövőre is tartsunk oktatást és hogy a fiúkra is terjesszük ezt ki, amit nagy örömmel megígérek. Nagyon nagy sikere volt az olimpiának, jövőre is meg kell ismételnünk és elismerően nyilatkozik a labda ajándékokról is: igazunk volt, hogy ezt adtunk jutalomként, ismeri el. Megegyezünk, hogy várjuk a projektjavaslatokat, majd elbúcsúzunk egymástól.



Utolsó fotók, búcsú után visszamegyünk a szállásra, ahol már vár Bouréma. Habib Koité koncert van a Francia Intézetben, amire kértük, hogy vegyen jegyet. A többiek nagyon fáradtak, alig tudom rábeszélni őket, hogy jöjjenek el. Nem ismerik Habib Koitét, így hiába mondom, hogy világhírű zenész "egyszer az életben" lehetőség őt ma este meghallgatni. Koncert előtt még meg tudjuk nézni az intézetben John Kalapo "A karantén elfelejtettjei" fotókiállítását, amely többnyire kelet-európai, Franciaországban élő hajléktalanok életét mutatja be.

Habib Koité fergeteges koncertet ad. Nemcsak a zene zseniális: a közönségből akinek kedve van, a kedvenc számánál felpattan a színpadra és ott táncol, csodás egyéni produkciókat látunk! A szám végén pedig a közönség tapsa és ujjongása mellett mindenki visszaül a helyére. Óriási élmény és nagy jutalom ez számunkra a 2 heti megfeszített munka után. A hab a tortán pedig az, hogy amikor megvesszük a CD-ket és rákérdezünk, hogy dedikálná-e nekünk, akkor Habib Koité teljes karizmával megjelenik (az ember érzi a hihetetlen energiát, ami árad belőle-körülötte) és mosolyogva dedikál !!!





28 megtekintés
bottom of page