Keresés

Hajrá Chérifoula!

Hajnalban kelünk, még a reggelit is megrendeltük tegnap este, mert a meleg miatt reggel 8-kor kezdjük az olimpiát. Az autóban elmajszoljuk a szendvicseket, amíg a sulihoz érünk. Ellenőrizzük, hogy minden eszköz megvan-e és indulunk. Sajnos az iskola melletti terület nem alkalmas az olimpia megrendezésére, így aztán a tavalyi helyszínre vonulunk. Még reggel újra számolom az eszközöket, zsákokat, végigfutom a feladatokat, minden megvan, indulhatunk.



Tegnap este a Camel közönsége érdeklődve nézte, ahogy először a csavarhúzóval, majd az ajándékba hozott, de még át nem adott szerszámos készlettel, majd a jó 60 centis összeszerelt kupával korzóztam fel s alá a szobák között (Katiék a bár túloldalán laktak, náluk volt a kupa). A könnyebb csomagolás végett Kati szétszerelte, csak előtte elfelejtette lefényképezni, hogy hogyan kell összeszerelni... így aztán először a netet böngésztük, az adományozó Sportérem Serlegüzlet honlapját és próbáltuk beazonosítani a kupát. De végül összeszereltük, sikerült, szép lett! Ugyancsak még tegnap megkaptuk a résztvevő iskolák és a csapattagok nevét, így a kinyomtatva hozott Okleveleket előre megírtuk, a helyszínen majd csak a helyezéseket kell majd beleírni és így gyorsan meglesz az eredményhirdetés is. 4 iskola részvételével zajlik majd az "olimpia:" a Chérifoula, mint rendező, 2 csapattal indult, a közismert nevén Barca iskola (az elnevezés nem véletlen, mert egy barcelonás focista támogatta egy időben az iskolát), az Alfallahi wa Naiahi franco-arab iskola és a Makasko iskola csapata fog versenyezni egymással a kupáért, érmekért és a Magyar Önkéntes Liga ("MÖL") által felajánlott gyerekmaszkokért. Ugyancsak a MÖL-nek köszönhetően a gyerekek a verseny alatt folyamatosan kapnak vizet, italokat és gyümölcsöt.



Míg Karolina a szabályokat ismerteti a tanárokkal, én kimérem a pályát. Lelkes közönség kísér, hozzák a bójákat, jelzőkarókat, igazítjuk egyenesbe, sorba a bójákat a szlalom gyakorlatokhoz, kezdőpontokhoz. Nagy nehezen felállnak a csapatok, 10-10 gyerek ugyanabból a csapatból, egymással szemben és amikor mindenki átfutott a másik oldalra, akkor emeljék fel a kezüket: akkor végeznek, ha mind a 10 ember a másik oldalra kerül, mint ahonnan elindult. Némi probléma, hogy míg minden más csapat vegyes, azaz 10 fiú és 10 lány alkot egy csapatot, addig az koromfeketébe öltözött Alfallahi csak fiúkból áll. De hát ez a mi hibánk, nem kötöttük ki az arányokat (pedig, mint megtudjuk, oda is járnak lányok). Idén sem egyszerű, amíg eljutunk a kezdésig, és mikor azt hisszük, hogy már mindenki mindent tud és ért, akkor "összeomlik a rendszer" és nem tehetünk más, demonstrációs előadást tartunk. Na, így már megy... Idén is van váltófutás, ugrókötéllel futás, krumpliültetés (teniszlabdákat kell a bóják alá tenni, amit a visszafelé futó csapattárs begyűjt), teniszlabdát egyensúlyozva a pingpongütőn futással, labdaterelgetés pingpong ütővel, focilabdával szlalom, és a végén a kötélhúzás.



A pályán vérre menő küzdelem zajlott- sokszor azt volt az érzésünk, amikor az Alfallahi vérben forgó szemű vezetője szerint rosszul állapítottuk meg a sorrendet, hogy ott fog eltángálni minket. Ugyanis miután mindenki belelkesedett, a csapatok a szurkolás hevében felemelt kézzel ugráltak és biztatták egymást, így az eredményt sokszor 3-4 ember figyelte és még így sem volt biztos, hogy jól állapítottuk meg. Aztán amikor a lányos többségű Chérifoulás csapat legyőzte az Alfallahi fiúcsapatát az ugrálóköteles futásban (nyilván, ebben nagyobb a gyakorlatuk), az Alfallahi edzője vérbe forgó szemmel, öklét rázva csalást reklamált. A többi tanár állt közé és közém és lökdösték el onnan "ez csak játék!" kiabálással, csak nagy nehezen nyugodott meg. Így aztán azt találtuk ki, hogy mindegyik iskola csapatához a másik iskola tanára álljon oda, és amikor ő felemeli a kezét, akkor végez az adott csapat. Mintegy varázsütésre leegyszerűsödött az eredményhirdetés és már én sem féltem, mint eredményvezető és pontozó. Egy idő után szurkoló és tanár együtt ugrált, kiabált sikoltozott a pálya szélén, a gyerekek élvezték, jókat nevettünk és végül az aranyérmeket és a vándorkupát csókolgatva az Alfallahisok tűntek el, motort bőgetve futották körbe a negyedet. A 2.helyen a Chérifoula 1-es csapat, a 3. helyen Barca végzett, a 4. a Chérifoula 2-es és az 5. a Makasko lett. Minden gyereknek vettünk gyümölcsöt, vizet és az okleveleken (amelyek jó negyedét újra kellett írni, még szerencse, hogy bőven volt belőle példányunk és toll is volt nálunk) és érmeken túl átadtuk a MÖL - Magyar Önkéntes Liga Egyesület által adományozott gyerekmaszkokat is.



Mindegyik iskola a helyezéstől függően kapott focilabdákat, amit Kati a piacon vett előző nap: az 5.helyzett, 2, a 4. helyezett 4, a 3. helyezett 6, a 2. helyezett 8, az első pedig 10 darab foci, kézi és kosárlabdát kapott vegyesen (Haidara úr a tegnapi napon csak kétkedően hümmögött a labdákra, mint felajánlott jutalomra, majd 2 nap múlva elismerte, hogy nagyon jó ötlet volt...). Mint kiderült ennél jobb ajándékot nem is adhattunk volna: a Barca iskolának, amely közvetlenül a sportpálya mellett épült, és amelyet az igazgató meghívására meglátogattunk a program végén, egyetlen labdája sem volt... Fáradtan, izzadtan, koszosan de boldogan tértünk vissza a szállásra - a Chérifoulás különítmény délután pihen egy kicsit... Nagyon elfáradtunk, jó lesz a hűvös szobában vagy a medencében lustálkodni egy kicsit, amíg a többiek visszaérnek - Kati, Szilvi és Ildi ugyanis Sibybe mentek ma kirándulni.

0 megtekintés