Indul a show
Ma hamarabb indulunk, 8:30 h-kor, hogy még a reggeli csúcsforgalom előtt beérjünk az iskolába. Sokkal gyorsabban, kb. 15 perc alatt tesszük meg az utat. A híd reggel kilenc előtt egyirányú, épp abba az irányba, amelybe mi tartunk; este pedig a hazafelé irányban válik egyirányúvá. Ez felgyorsítja számunkra a közlekedést. Az iskola és a szállásunk közötti úton mindig megcsodálom az afrikai rendezetlenséget, az út melletti árusokat, a hatalmas szélességű Nigert, az emeletes hoteleket, amelyek többnyire üresen állnak.
Ma sem történt csoda, a bankok ma is zárva vannak. És ez nagyon kellemetlen, mert ma folytatjuk a tegnapi interjúkat, és nincs osztani való pénzünk. Így amikor beérünk a suliba, rögtön elküldünk valakit váltani, és lehetőleg minél kisebb címletű pénzeket hozni. Közben elkészülnek az átvételi elismervény táblázatok: otthon már nem volt idő megírni, hiszen még az indulás napján is jöttek pénzadományok a gyerekeknek, így most egyszerre gyorsan mindent átszámolunk forintról Cefára (a helyi pénzre), beírjuk a táblázatba, jelezve, kinek van csomagja, kinek van levele, kinek van egyéb extra ajándéka. Jutalomtábla, csomagtábla, pénztábla egyesítve kinyomtatva... nekifuthatunk a napnak.
Délelőtt a "régi" támogatottakat interjúvoljuk. Dicsérünk, dorgálunk, de többnyire csak dicsérünk. Tavaly ilyenkor nagyon rosszak voltak a bizonyítványok, de most ennek nyoma sincs, szinte mindenki jól tanul. Osztjuk a pénzeket, jutalmakat, dicsérő szavakat. Gyorsan telik az idő... Néha meglepődünk máskor elszomorodunk: az egyik kilencedikes azt mondja, katona szeretne lenni -- de már nem azért, hogy megvédje a hazáját, hanem hogy bosszút álljon... 9 év polgárháború, a fokozódó létbizonytalanság, a biztonságpolitikai helyzet még a békeszerető embereket is kezdi kifordítani magából és ez nagyon szomorú és elkeserítő... Aissatáról kiderül, hogy rosszul lát. Elküldjük orvoshoz, nézesse meg a szemét és hozza vissza az eredményt. Ha szemüvegre van szüksége, írunk a támogatójának, hátha segít... Massedou anyukája, aki mindenórás volt elpanaszolja, hogy megint fia született, immáron az 5. Nem mondjuk neki, hogy mi ezt tudtuk, mert láttuk tavaly az ultrahang papíron, amit mutatott, csak nem mondtuk meg neki. Annyira szeretne egy kislányt, aki a 6 férfi mellett segítene ... Yousef az iskola és a kerület sztárja, egy kis zseni. Az ember ki sem nézné a halk szavú, filigrán, kisfiúból, hogy olyan intelligens, hogy még soha senkinek olyan jó eredménye nem volt az iskola és a kerület történetében, mint neki: 18,28/20! Édesapja most is büszke csodálattal néz a fiára, olyan jó ilyet látni: "okosabb, még nálam is!" ismételgeti mérhetetlen szeretettel. Elisa, egy gyönyörű keresztény kislány, még vacillál, hogy hogyan tovább: apácának álljon vagy szülésznő legyen... a kettő nem zárja ki egymást, és osztálya legjobbjai között van ő is, reális cél a szülésznőség.
Ildikó délben kezdi a tanárok oktatását. Míg mi interjúzunk, ő a gépeket készíti elő. Érdekes módon az előző nap villogó kapcsolóval talált gép mára meggyógyul, és az egér-problémát is sikerül megoldani Karolina és a saját egere kölcsönzésével. Viszont az informatikus nem jelenik meg, a gépek többségére tehát nem sikerül egyelőre internetet csiholni. Kis csúszással kezdődik az óra, de az afrikai időszámítás miatt ezen nem akadunk fenn. Nagy kihívást jelentet, őszintén szólva. Óra a közben a "renitens diákok" kimennek inni, bambarául beszélgetnek, látszólag káosz az egész, de a képernyőket nézve mégiscsak haladnak a tananyaggal és végzik a projektorral kivetített feladatokat. Az alapokkal kezdjük, az előre elkészített nyomtatott tananyagra pedig Haidara úr, az iskola alapítója is igényt tart minden lehetséges formában: kinyomtatva, elektronikusan, miközben Ildikó példányát a homlokára tolt szemüveg alatt elismerően cuppogva forgatja: "nagyon jó program" mondja. Maliban a nem informatika szakosok az egyetemi éveik alatt még manapság sem kapnak semmilyen informatikai képzést. A 10 résztvevő közül csak 3 fiatalabbnak volt valamennyi előismerete, a többieknek minden újdonság volt, de a legnagyobb kihívást az egér használata jelentette: tehát a legalapvetőbb ismeretekkel kell kezdeni.
Délután ismét Karolináé és enyém a terep: berendezem a Ciklus Showt a padlón és érkezik az első 20 lány az egészségügyi felvilágosító előadásra. Mivel csak lányoknak szólt, ezért az időközben megérkezett alapítót, a nagy tiszteletnek örvendő imámot is határozott kedvességgel tessékeljük ki a teremből - látszik rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy ekkora pimaszságra hogyan reagáljon, de eltökéltségünket látva végül látszólag csendes derűvel a hóna alá csapja a laptopját és távozik. Legközelebb az iskolaudvaron ülve látjuk, ölében a laptopja, azon néz valamit. Jó a wifi a suliban, még pár utcával odébb is működik...
A világ számos országában oktatott MFM-Projekt® központi gondolata az, hogy a serdülő lányok önképét és életérzését nagymértékben meghatározza,hogy milyennek tapasztalják meg és értékelik a testüket, milyen üzeneteket hallanak testükkel - és így saját magukkal kapcsolatban. Az MFM Projekt Ciklus-show® minden elemének az a célja, hogy a résztvevőkben saját testük működésének különlegességét és csodálatos voltát erősítse meg, így pozitív hozzáállás és testkép alakítható ki. A program által a lányok értékesnek, speciálisnak, "győztesnek" érezhetik magukat! Ha megtanulják, hogy hogyan működik a testük, hogy egyes testrészeiknek mi a funkciója, hogy ami egy ciklus során történik velük az nem bűn, nem tisztátalanság, hanem az élet, a természet csodája, az segíthet számukra abban, hogy idővel megszüntesse a berögzült szokásokat, megváltoztassa hiedelmeket, tabukat és segít egészséges énképük, önértékelésük kialakításában, mentális egészségük, testük integritásának megőrzésében.
Amikor a lányok meghallják miről lesz szó, először mindegyik a fátyla mögé bújik, némelyik arcán idegenkedő, undorodó kifejezés jelenik meg. Mi is idegesek vagyunk, hiszen először csináljuk, jól kell sikerülnie... aztán rögtön a nyitányban elakadunk: nem tudják mi a sejt... Így nehéz lesz az Élet Egyenletét (1 hím ivarsejt + 1 petesejt =kisbaba) elmagyarázni... egymásra nézünk Karolinával, aztán rögtönözünk:kezdjük, hogy az egész test sejtekből áll, sokféle van, van amikből a bőr, van amikből a csont, van amikből a haj áll. OK, ez így átmegy. Aztán megyünk sorban, miből mennyi van, hol termelődik, mit gondolnak meddig lehet egy nőnek gyereke, és meddig egy férfinak, rajzokat, könyveket mutatunk. Érdekes, hogy az egyetlen dolog amit tudnak, az az, hogy kb. 45 éves kor után már nem lehet egy nőnek gyereke... Van, aki a férfiak nemi szerveire vonatkozó rajzot arcát takarva adja tovább, mintha égetné kezét a könyv. A vaginánál megint elakadunk, nem értik... mit csináljunk, hogy csináljuk, mert tudjuk, hogy itt a lányok nagy többségét, közel 85-90%-át körülmetélik, de még nem tudjuk pontosan, hogy, mit vágnak ki... OK, akkor minimál design: rajzolunk 3 lyukat egymás felett, 2 combív között... ezen pisilsz, ezen kakilsz, és ez itt középen a vagina bejárata, ami a méhhez vezet, mutatjuk a földre terített bemutatón, hogy az hol van. Na ezen láthatóan meglepődnek: nem ugyanott jön ki a pisi és a vér? Miért más színűek a kis játék spermiumok? Földcsuszamlás szerű megvilágosodás, hogy nem a nőtől függ a születendő baba neme... és így tovább... már látjuk, hogy mit kell átírnunk, hol kell módosítanunk, mire kell a hangsúlyt fektetnünk. Ma is hosszú éjszakánk lesz, amíg átdolgozzuk a programot. Adogatom a dolgokat, mondom a sorrendet, Karolina magyaráz, játsszuk a játékot, és lassan elfeledkeznek arról, hogy kényes a téma, eltűnnek a fátylak, behajolnak, közelebb ülnek, csillogó szemmel kérdeznek, mosolyognak: beszippantja őket az újszerű élmény, az interaktív tudásátadás: ők is, mi is tanulunk... észre sem vesszük, úgy telik el 2 óra. Meleg van, szomjasak vagyunk, ez is egy tanulság mára - holnap veszünk vizet, hozzágombostűzök mindent a terepbemutatóhoz, megoldjuk, hogy még jobb élmény legyen. Még kiosztjuk a mosható betéteket, elmondjuk, hogyan kell kezelni, átadjuk a menstruációs naptárakat, elmagyarázzuk mire jó, hogyan kell vezetni a tanultak tükrében és kiosztjuk a tanfolyam emlékére készített kis "büszkeség" karkötőket... Sötétedik, mire hazaindulunk...
Vacsora után Karolinával ismét nekiesünk a programnak és fél egyik gyúrjuk, javítjuk...