2019. március 16. szombat- A nap végül hajnali 1 óráig húzódott, mostanra már állandósult az az állapot, hogy nem tudom milyen nap van - és még rengeteg a teendőnk.
Reggel az iskola összes diákjával nyüzsgő tömegként áthömpölyögtünk a Sans-Fils negyeden (számomra egy csoda volt, hogy senkit sem hagytunk el útközben) egy hepehupás, viszonylag nagy, szeméttel, tehenekkel, juhokkal és libákkal, árusokkal teli üres területen rögtönzött "focipályára", ahol futballmeccset rendeztek a tiszteletünkre.
A Mali és a Magyarország zászlók alatt is az iskola diákjai játszottak. Ugyan, a meccs kezdetén egy hatalmas szarvasmarha a pálya közepére sétált és méltatlankodva rábőgött a legelő-területére betolakodott focilabdára, a meccs közben meg áttrappolt a közönség sorai közt egy szamár-karaván (nem győztük a gyerekeket félrekapni), de ezeket a helyi sajátosságokat leszámítva szervezetten és rendezetten zajlott le minden. Jim videót készítve a meccsről beépült a pályára, mint David Attenborough - néha, kétlábú szöcskeként nagyokat ugrott a labda és az utána vagy vele rohanó gyerekek elől. Az eredmény: először döntetlen volt, majd tizenegyesrúgásokkal Mali nyert.
Ezt követően, úgy rohant be mindenki a pályára ünnepelni, és úgy csókolgatták a kupát, mintha a VB-t nyerték volna meg! Micsoda boldog energiák szabadultak fel! Az iskolába visszatérve a tanárok kiosztották a csapatoknak és saját maguknak az egy-egy szem narancsot, amit a résztvevőknek jutalmul kértek (Andi akkor még vissza is kérdezett: "Tényleg csak egy narancsot?" Elképzelhetetlen ez a mértékű szegénység...) Jim visszatért a korábban meglátogatott (az AHU által támogatott) fogyatékos gyermekeket segítő kis központba befejezni a munkát, Andi pedig az igazgatónővel befejezte a már a programban részt vevő, régi támogatott gyermekeink sorsa alakulásának átbeszélését.
Késő délután a nagy piacra merészkedtünk ki az Alapítvány rendezvényeire helyi drapériákat vásárolni. Az igazgatónő lánya volt a nagyon kedves segítségünk. Tömény élmény volt: irdatlan tömeg (gyalogosok, árusok, autók, motorok, mind egymást súrolva - azt sem lehetett érzékelni, hol a járda és az úttest), dudálás, kiabálás, hangszórókból sok standnál üvöltött valami lóverseny közvetítés, elképzelhetetlen szmog, gázolajbűz és por. A drapériákat egy "méteráru boltban" vásároltuk meg, ahol Andi azonnal beleszeretett a választékba, Andiba pedig a bolt tulajdonosa, és 2 drapéria közt gyorsan megkérte Andi kezét, 3. feleségnek. De mivel Andinak nem szerencseszáma a 3, így ugrott a nász, és a kérő hoppon marad. Nagy nehezen sikerült Andit leoperálni a csodásabbnál-csodásabb választékról, és visszaindultunk a zsákmánnyal az iskolába (csak megjegyzem: Ági, aki semmit nem akart vásárolni 5 anyaggal jött el a boltból, és természetesen az 5 méter kupac legalján lévőbe szeretett bele... csak hogy teljes legyen a kép).
Visszatértünk az iskolába, úgy gondolván, hogy megérkeztek a teherautók, kezdhetjük a kipakolást. Ehelyett kiderült, hogy 10 km/órával szentségelnek egy olyan kátyus úton, ahol csak azt választhatták meg, hogy melyik kráterbe melyik kerék kerüljön. Így jobb híján végre egyszer világosban visszatértünk a szállásra.
Este koncert volt a Sleeping Camel kerthelyiségében (egy helyi zenekar lépett fel, remek hangulatot teremtettek), de ennek ellenére is kitelepültünk a laptopokkal dolgozni. Aztán váratlan vendégeink érkeztek: bár holnapra szerveztük át a közös vacsorát, mégis ma este állítottak be értünk (az igazgatónő, a lánya, az iskola fenntartója és 2 felesége). Nem volt mese: berohantunk átöltözni és indultunk vacsorázni. A vacsora remek hangulatban telt, egy arab étterembe mentünk, jókat nevettünk és az étel is nagyon finom volt. Az este azonban még mindig nem ért véget: mire visszaértünk a szállásra: megérkeztek a teherautók! Végtelenül boldogok voltunk! A koncert végét meg kellett ugyan várnunk, és csak utána állhattak be a szállásunk udvarára, de amikor ez is lezajlott, végre mind nyugodtan zuhanhattunk álomba. Egyetlen napunk maradt berendezni és beüzemelni az informatika termet és könyvtárat a hétfői nagy, nemzeti tévés avató ünnepségre...