2019.10.06. vasárnap - Reggeli után Torda Kati jött értünk a szállásra. 40 éve él Ghánában a gyöngyök királynője. Először egy kisebb városnézésre vitt bennünket.
És persze megnéztük Accra nevezetességeit is. A Nemzeti Színházat,
a Legfelsőbb Bíróság épületét,
az első Posta Hivatalt,
Kati kedvenc kapuját a Posta közelében,
És az egykori James Port börtönt.
A városnézés közben megálltunk Kati boltjánál is.
Egészen elképesztő hangulata van a kis boltnak. Kati szerint a gyöngyök mesélnek és akit megérint a mese, annak kell megvásárolnia az adott ékszert. Az egyes mintáknak jelentése, jelképe van, ahogy a gyöngyökből megszületik az alkotás, ahogy kialakul a sorrend, az mind mind fontos jelképpel, jelentéssel bír. A bolt energiája megérinti az embert és a mesék is. Valójában egy egész mesekönyvet lehetne írni Kati alkotásaiból és valójában róla magáról, mert egy csodanő. Csodanő a maga nemében tudásában, értékeiben, munkájában, energiájában és szerénységében.
Nylonból készült tyúk:
A nő élete (minden egyes formának, elrendezésnek jelentése van):
Egy idős ember élete és élete egy periódusának fontos része:
A számomra legmegkapóbb alkotás az ember életútja. És a gyöngyök tényleg mesélnek.
Kati meséjét teljes érdeklődéssel figyeltem, nagyon megérintett ahogy mesélt, ahogy átadta a kép tartalmát nekünk.
Nem sokkal később elköszöntünk Katitól, visszamentünk Juditék szállására. Velük mentünk el ebédelni, Yollof rizst kértünk, meg bepróbálkoztunk egy presszó kávé rendelésével is. A rizs isteni volt, a kávét a kisfickónak nem volt kedve megfőzni, ezért jóval később jött, hogy elromlott a gép.
Ezután összeszedtük magunkat, irány a buszpályaudvar és start Koforidua-ba:
Amikor megérkeztünk Koforidua-ba, már sötét volt. A szállásunk William Newman háza, ami mellett épül(get) az iskola. A földszint már használható oktatásra, a tantermek ki vannak festve. A szállásunktól tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit vártam. Annak fényében, hogy az Afrikáért Alapítvánnyal már megjártam Namangát. Meg figyelembe véve azt, hogy a fiatal lányok szerint az itteni szállás, idézem: „király”. Mondjuk huszonévesen mindenképpen. Főleg, hogy pénzükbe sem kerül. Ők luxusnak élik meg ezt a helyi viszonyok között, én, aki már a világ sok részén jártam, hát hogyismondjam… Afrikai viszonylatban mondjuk a nem rossz kategória. Láttam már sokkal húzósabb helyeket is.
A nappali, kicsit túlzsúfolt hatással, ez egyben az étkező is, és mi is itt alszunk Katival a földön.
A lányok fürdőszobája… Hiába, trónolni trónon kell.
A magasságba emelt WC-nek az a lényege, hogy a leküldött anyag nem jön vissza. Egyébként annyira vékonyak a csövek, hogy a mosdásra használt vizet, amikor bezúdítjuk a WC-be, elég nehezen megy le.
A mi fürdőszobánk.
Azért érezzük a különbséget, hogy a hónapok óta itt dolgozó önkéntesek három lépcsőfokon is vonulhatnak, míg nekünk csak egy lépcső jutott.
Bazi nagy zuhanyzó víz nélkül. Három vödör, bal oldalon a kis csapból jön a hideg víz. A második nevem szerintem Iluska lett, csak én nem a patakra járok mosni.
Mosogatás vájlingba, nem ám mosogatógép meg európai luxus.
