Ma is 8:30 h-kor indulunk, hogy még a reggeli csúcsforgalom előtt beérjünk az iskolába. Már érkezéskor látjuk, hogy a 4 hatalmas üst alatt lobog a tűz. Egy hevenyészett sátort alatt, ahol egyik támogatottunk anyukája a főszakács, ülnek az asszonyok és tisztítják a rengeteg hagymát, zöldséget, aprítják a húst a mai ramadani fesztiválra. Ma különleges programunk lesz. Viktoria, Shahid es Dawud Ashraf támogatóink ramadani felajánlásának köszönhetően, melyet élelemre kértek elkölteni, ma az iskola mind a 700 gyermeke bőséges ebédet kap. Az asszonyok már kora reggel elkezdték a munkát...
Míg az asszonyok főznek, befejezzük délelőtt az utolsó, 5. csoport lány felvilágosító oktatását. Már rutinból "nyomjuk" a programot, a kezdeti 2 -2,5 óra már 1,5 órára csökken. Ennyi a befogadó képességük is, a kérdésekre nyitva hagyott időtartamot kivéve. Mire végzünk, az asszonyok is feldolgoztak mindent, az üstök alatt már nem ég a tűz... kilátogatok hozzájuk és egyenként minden üstről leemelik a tetőt: azbeszt kezük van, én hozzáérni sem tudok a forró tetőkhöz. Az üstök színültig tele vannak zöldséges-húsos tésztával. Mindegyiket meg kell kóstolnom: mindegyiket másik hölgy főzte, büszkén mutatják, "tényleg jó?" én kóstolok, dicsérek: tényleg jó!
Péntek lévén mindenki a mecsetbe megy, így a mai számítástechnikai oktatás elmarad.
Először a lányok kezdenek visszaszállingózni, egyik-másiknál műanyag lavór, amit kiöblítenek. Kezdődik az étel csomagolás-szétosztás: az asszonyok nagy lapátokkal kimerik az üstökből a tésztát, a lányok, 4-6 lány egy-egy lavórnál, behordják az iskolaudvarra. Az udvar közepén felállítanak 4 asztalt hosszában, mint egy futószalagot. Az egyik végére leteszik a teli lavórokat, a másik végén leterítenek egy ponyvát. Mme. Sissoko középre ül, a fa árnyékába, és mint egy karmester, elindítja a folyamatot: osztja az alufólia dobozokat tetővel: a lányok 2 oldalra állnak az asztal mellé, páran merik a lavórokból a dobozokba az ételt, páran hordják nagy tálcákon a dobozokat az asztalokra, ahol a többiek tetőt raknak rá, majd egy másik csapat az asztal végére terített ponyvára teszi. Nagy csivitelés, kiabálás, szapora kezek: beállunk mi is csomagolni, Aminata, a "kislányom kerül mellém, úgy tűnik ma már jobban van. Mosolyogva veszi el tőlem a forró dobozokat, puszta kézzel hordja a ponyvára. Neki is azbeszt keze van... Néha melléesik egy kis kagyló tészta, így nemcsak a dobozokba, de a szájakba is kerül egy-egy darab. Jól esik látni, hogy szinte minden lányon rajta van a tanfolyamon való részvételt jelző karkötő. Hamarosan hatalmas doboz halom áll az asztalon. Aztán várunk... 4 órakor beözönlenek a gyerekek az udvarra, mindenki illedelmesen beül a helyére a padba. Megérkezik Haidara úr is és Sadibou úr is, és rengeteg narancsos üdítő. Elkezdődik az ételosztás, mindenki kap egy doboz ételt és egy üdítőt. De nem eszik meg az ételt,, mindenki hazaviszi, hogy a szülők is lássák, mit kaptak. Kiderül, hogy rengeteg étel van még, pedig már mindenki kapott. Akkor adjunk a tanároknak, az adminisztratív személyzetnek 10 dobozzal. Még mindig sok. Adjuk osztályonként a 10 legjobbnak még plusz dobozokat. Még mindig sok van. Adjunk a kapuban, az utcán kint álló és befelé sóvárgó gyerekeknek... híre megy az ételosztásnak, porzik az utca a rohanó gyerekektől... lassan elfogynak a dobozok, de még mindig van 4 nagy tele, érintetlen lavór. Végül a maradékot szétosztjuk a környező utca családjai között. Ma este mindenki jól lakik...
Késő este a szokásos vacsora a szokásos étteremben az iskola vezetőségével. Valóban késő este, mert 7 helyett 9-re érnek a Camelbe, már szikrázik a szemünk az éhségtől, hiszen ma nem volt ebéd a suliban az ételosztás miatt. Átsétálunk a közeli étterembe, ahol Sadibou úr vár minket, ő az iskola gondnoka és pénztárosa. Haidara úr idén egy másik feleségét hozza magával (kettő van). Elbeszélgetünk az ételekről, hogy nálunk milyen ételek vannak, a gyümölcsökről, Mme. Sissoko tolmácsol. Nálunk nem terem a banán és a mangó??? Hát milyen gyümölcseink vannak, mit eszünk? Szerencse, hogy az utolsó francia órák témája ez volt, így még válaszolni is tudok, amúgy is magamra maradtam az asztal végén, mert a franciások, Karolina és Ildikó az asztal túloldalán ülnek a férfiakkal. Mindenki megeszi a szokásos kaját: sült csirkét, kebab tálat, és a hölgyek idén is fagyit esznek előételnek. A maradékokat becsomagoltatják: jó lesz a gyerekeknek. Éjfélre haza is érünk...