Vasárnap volt egy szabadnapunk, így kirándulni indultunk Siby-be. Ez a falu a Bogo Ja fesztiválról híres, minden évben február közepén tartják meg. Ilyenkor az asszonyok fantáziadús mintákat festenek az épületek falára, a föld színeit és anyagát használják. A barna színbe shea vajat kevernek, ettől egyrészt élénkebb a szín, másrészt vízlepergető hatást érnek el, ami az esős évszakban jól jön majd. A shea vajat is ebben a faluban készítenek, megnéztük a műhelyt és vettünk is pár tégellyel. A shea vajat a karitè nevezetű fa terméséből sajtolják ki úgy, hogy az érett termés külső héját leszedik, a belső magot darálják, majd felfőzik. Több lépcsős eljárás, de a végeredmény nagyon jót tesz a bőrnek. A karitèt nagy becsben tartják, Zöld aranynak hívják,mert minden része gyógyító. A leveléből teát készítenek, a kérge a női bajok ellen hatásos. A kérge egyébként, ahogy a helyiek mondják, a krokodil hátára hasonlít. Maga Bamako is krokodilos mocsarat jelent( bama= krokodil, ko=mocsár).
A ház kifestésből versenyt szoktak rendezni, a nyertes házát vettük szemügyre közelebbről, a lakók nagyon büszkén mutatták meg nekünk.
Helyi idegenvezetőnkkel már mentünk is tovább, túráztunk a hegyekben egy jót. A fenséges homokkő sziklák lélegzetelállító látványa és fentről a kilátás a vidékre leírhatatlan. Nem volt egyszerű feljutni közel 400 m magasra a 40 fokban, de megérte. A diadalív árnyékában pihentünk és hallgattuk Camara történeteit a mali nép legendáiról. Órákat el tudtam volna ott fent tölteni, de le is másztunk a hegyről, hazafelé pedig még egy esküvői buliba is belecsöppentünk, Camara egyik rokonának köszönt be. Nagyon nézték, hogy mit keres itt három fehér ember, de barátsággal fogadtak minket. Az egész nap felejthetetlen élmény volt.
